Csillagászat

Galilei azon kívül, hogy egyike volt az első kísérleti és elméleti fizikusoknak, hatalmas mértékben hozzájárult a csillagászat fejlődéséhez is, a körülöttünk levő világegyetem korlátlan távlatait tárta fel az emberiség előtt.

Kepler volt a bolygómozgás alaptörvényeinek a felfedezője.

A tengerek szintjében a parton bekövetkező változás is, az apály és a dagály, a Hold és a Nap gravitációs hatásának tulajdonítható. A Föld és a Hold közti vonzóhatás kölcsönös: a Holdat a Föld vonzóereje tartja körpályán. Ennek „viszonzásaként” a Hold is vonzóerőt gyakorol a Földre. Az égitestek vonzása a Föld felszínének feléje fordított részére természetszerűen erősebben hat, mint annak a középpontjára, leggyengébb pedig a felszínnek az égitesttel ellentétes oldalára; így a gravitációs erők eredője a hold felőli, és a túloldali oldalon magasabb vízszintet eredményez, a közvetlenül alatta lévő víztömeget erősebben vonzza, - az meg is emelkedik felé -, míg a túloldali vízréteget gyengébben, tőle tehát magát a Földet húzza el. A víz alakváltozása nagyobb mértékű (folyadék), mint a szilárd kéregé.