Fizika

Gáz- vagy petróleum-lámpa fényét priz­ mán át nézve a vöröstől az ibolyáig terjedő folytonos spektru­mot látunk.

Tudjuk, hogy minden anyagi test világít, ha elég nagy a hő­mérséklete. így kelt fényt a régimódi gázégő lángja, és így hoz létre fényt a villanykörte izzószála is.

Principia mathematica philosophiae naturalis (A természetfilozófia matematikai elvei) című munkája előszavában (1686. május 8-i kelettel) a következőket írta Newton:

A dinamika tudományában, vagyis az anyagi testek moz­ gásának tanulmányozásában azonban az első lépések megtételé­ nek dicsősége egy Vicenzio Galilei nevű elszegényedett firenzei nemes fiát illeti.

Arkhimédész, azonkívül, hogy nagy matematikus volt és a mechanika tudományának megalapítója, modem kifejezéssel élve, még „az ipar és a fegyveres erők tanácsadója” is volt.

Arkhimédésznek talán legismertebb felfedezése a folyadékba merült testek súlyveszteségére vonatkozó törvény.

Régi kérdés ez: egy edényben 10 liter víz van. A vízben 5 kg súlyú jégdarab úszik. Ha a jég megolvad, mennyivel emelkedik a víz felszíne?

Észlelhető légkörünk magassága többszáz kilométer. A hulló ­ csillagok például még 200 km magasban is kigyulnak, tehát ott még elegendő levegőnek kell lennie, aminek súrlódása az izzáshoz szükséges meleget fejleszti, az északi fényt pedig 500 km magasban is megfigyelték, tehát még itt is kell levegőnek lennie.

A régi időben, amikor nagy golyókat lőttek ki a katonafegyverből, a puskatus úgy megrúgta a vállat, hogy néha a csontot is eltörte. Az elsütött fegyver lökését mindenki tapasztalhatta, aki csak egyszeris sütött el fegyvert.

Az időmérés két feladata: az egység meghatározása és a vizsgált időtartam alatt eltelt időegységek regisztrálása. Az első alapvető fontosságú időegységet a természetben megfigyelhető legrövidebb periodikus jelenség szolgáltatta: a Nap.

A megfigyelt természeti jelenségek körében az emberi tudat kialakulásától kezdve elkülöníthető a térben és az időben lezajló mozgás. Az idő érzékelésének és mérésének lehetőségét olyan természeti jelenségek megfigyelése nyújtotta, amelyek azonos időtartamok elteltével megismétlődtek.

Az ionizáló sugárzások mindenütt jelen vannak környezetünkben, így testünk folyamatos sugárzásnak van kitéve. Ennek az ún. természetes háttérsugárzásnak az intnzitása alacsony és helyről helyre változik, de függ pl. az időjárástól is. A földi élőlények szervezete az évmilliárdok során alkalmazkodott ehhez a háttérsugárzáshoz, így hatása (káros vagy hasznos) kimutathatatlan.