Principia mathematica philosophiae naturalis (A természetfilozófia matematikai elvei) című munkája előszavában (1686. május 8-i kelettel) a következőket írta Newton:
"Mivel a régiek a mechanika tudományát igen lényegesnek tartották a természet tanulmányozásában, és a maiak, elvetve az anyagi formákat és a rejtett tulajdonságokat, arra törekszenek, hogy a természet jelenségeit a matematika törvényeinek vessék alá, ebben a tanulmányban matematikával foglalkozom, már amennyiben az a (természet) filozófiára vonatkozik. A régiek a mechanikát kétféle szempontból nézték; elvileg, amikor pontos bizonyításokkal fejlesztették, vagy a gyakorlat szempontjából. A gyakorlati mechanikához tartozik minden manuális tevékenység (gépészet), ahonnan a mechanika a nevét is nyerte. Minthogy azonban a kézművesek nem dolgoznak tökéletes pontossággal, ezért az a helyzet állt elő, hogy a mechanikát megkülönböztetik a geometriától, oly módon, hogy ami tökéletesen pontos, azt geometriának nevezik, ami kevésbé az, azt mechanikának. A tévedések azonban nem a tudományban vannak, hanem a kézművesekben. Az, aki kevésbé pontosan dolgozik az nem tökéletes mechanikus; és aki tökéletes pontossággal dolgozik, az lesz valamennyi között a legtökéletesebb mechanikus . . . Főleg a (természet) filozófiával foglalkozom, nem a kézművességgel és nem a manuális, hanem a természeti erőkkel. Elsősorban azokkal a dolgokkal foglalkozom, amelyek a gravitációval, a felhajtóerővel (úszással), a rugalmas erőkkel, a folyadékok ellenállásával és más hasonló erőkkel állnak kapcsolatban, legyenek ezek akár vonzó, akár taszító erők. Ezért ezt a munkát a (természet) filozófia matematikai elveinek nevezem. Mert úgy látom, ebben áll a filozófia egész feladata — a mozgás jelenségei alapján vizsgálni a természet erőit, és azután ezekből az erőkből levezetni a többi jelenséget.. . Célom, ... hogy a természet jelenségeit.. . mechanikai elvekből vezessük le, mert sok ok miatt feltételezem, hogy valamennyi jelenség bizonyos erőktől függ, amelyek a testek részeit, mostanáig ismeretlen okokból, egymás felé taszítják, úgy hogy azok szabályos alakokban kapcsolódnak egymáshoz; vagy pedig taszítják e részeket, és azok egymástól távoznak. Minthogy ezek az erők ismeretlenek, ezért a természetfilozófusok mostanáig hiába kísérelték meg a természet kutatását; de remélem, hogy az itt lefektetett elvek némi világosságot derítenek a (természet) filozófiának vagy erre, vagy valamely más igazabb módszerére."
Az idézett szavakban Newton a fizikai jelenségek ún. mechanikai felfogásának a programját fekteti le. Ez a szempont a jelen század elejéig irányította a fizikát, és mint uralkodó elv csak a relativitáselmélet és a kvantumelmélet hatása alatt szűnt meg. Célja megfogalmazása után Newton hozzáfogott a mechanikai jelenségek matematikai tárgyalásához, olyan világosan, pontosan, hogy azt bármely modern klasszikus mechanikakönyvben változatlanul használni lehet.
Forrás: George Gamow: A fizika története
